Szeretettel meghívjuk a szociális munka világnapja alkalmából megrendezett, hivatásunk múltjáról, jelenéről és lehetséges jövőjéről szóló konferenciánkra,
- 2026.március 17.-én 10.00 és 17.00 óra között;
- az Angyalföldi József Attila Művelődési Központba (1131 Budapest, József Attila tér 4.).
A plenáris kerekasztal beszélgetés és a szekciók mellett, a konferencia teljes ideje alatt szakmai terep-börzével és a doktorandusz illetve a mester szakos hallgatók poszterkiállításával várjuk az érdeklődőket.
A konferencia üzenete:
Múlt és jövő határán állunk. Ez a konferencia nem csupán egy naptári esemény, hanem lehetőség, hogy újra ránézzünk arra, hová jutott a magyar szociális munka, és merre vezethet tovább az út. Az elmúlt években a szakma sokszor érezte magát gyengének, megtámadottnak, alulértékeltnek – és mégis: újra és újra bizonyította, hogy képes talpon maradni, képes embereket, közösségeket és rendszereket összetartani.
A Szociális Munka Világnapjának idei nemzetközi üzenete a remény felől közelít. A „közös építkezés” és az „egység” talán távoli célnak tűnik egy olyan társadalomban, ahol a megosztottság sokszor erősebbnek látszik, mint a bizalom.
A remény azonban a miénk. A remény, hogy lehet változás, lehet megerősödés, és lehet olyan jövő, amelyben a szociális szakma ismét autonóm és megbecsült szereplője lesz a közpolitikának.
Ez a nap arra hív minket, hogy merjünk hangot adni annak, amit tudunk: hogy nélkülünk nincsen valódi társadalmi szolidaritás; hogy szakmai jelenlétünk nem pénzpazarlás, hanem befektetés az emberekbe. Ki kell újra mondanunk, hogy mindenki értse meg: a szociális munka a közjóhoz nélkülözhetetlen!
A múlt terheivel és tanulságaival érkezünk, de a jövő még nincs megírva. Most lehetőségünk van arra, hogy újra megfogalmazzuk a saját szakmai erősségeinket, küldetésünket. Megteremthetjük végre azt az autonómiát, amely nélkül nincs hatékony szociálpolitika – sem önkormányzati, sem országos szinten.
Gyűljünk össze azért, hogy megerősítsük egymást, és hogy megtaláljuk azt a közös hangot, amely képes a reményt közös cselekvéssé alakítani, mert a szakmánk jövőjét mi magunk teremtjük meg – lépésről lépésre, újra és újra, ha kell.
